Az Alexanderplatz, vagy a berlinieknek röviden csak Alex, Berlin egyik leghíresebb, legnevezetesebb tere, fontos közlekedési csomópont. A tér a Mitte kerületben található, közel a Spree-folyóhoz és olyan nevezetességekhez, mint a Berlini Dóm, és a tévétorony. 1949 és 1990 között az egykori Kelet-Berlinhez, vagyis az NDK övezetébe tartozott.

Története

Alexanderplatznak 1805 óta hívják a területet, ugyanis akkor látogatott Berlinbe I. Sándor orosz cár. Az ő tiszteletére keresztelte át a teret III. Vilmos porosz király. 1847-től lóvontatású omnibusz közlekedett a Postdamer Platz és az Alex között, innentől kezdődik a tér közlekedési csomópont jellegének kialakulása. Az 1848-as forradalom alatt utcai harcok, barikádok színhelye. A XIX. század harmadára már 5 szintes épületek jellemzik a teret. Az 1870-es évek után indul nagy fejlődésnek, miután megkezdődik a városi gyorsvasút, az S-Bahn építése. A vasutat 1882-ben adják át, Stadtbahnhof Alexanderplatz néven. 1896 után már tilos volt heti vásárokat tartani az Alexen, mutatja ez is forgalom megnövekedett voltát.

A XX. század elején tovább erősödik a tér közlekedési funciója: Megkezdődik az U-Bahn, a metró építése. A hálózatot az I. világháborúnak is köszönhetően csak 1930-ban adják át. A 30-as években két nagy épületet emelnek, az Alexanderhaust és a Berolinhaust. A második világháború során 1941 és 1943 között nagy légvédelmi bunker épült a tér alá. A területet már csak a háború legvége felé, 1945 áprilisában kezdi bombázni a szövetséges légierő, nagy intenzitással. Majd a Berlini csatában a környék nagy károkat szenved, majdnem teljesen elpusztul.

A Postdami konferencia a keleti övezetbe sorolta a teret és környékét, így ezt szemelték ki az NDK új fővárosának városközpontjaként. A funkcionalizmus jegyében megkezdődött a tér újjáépítése, ennek folyamán az Unter den Linden meghosszabításaként kezdik el építeni a térből keleti irányban kiágazó Stalinalleet. A 60-as évektől újra nagy építkezések színtere a tér, a Hermann Henselmann vezette tervezőcsoport nyomán felépül a 368 méter magas Fernsehturm, a 120 méter magas Interhotel Stadt Berlin (ma: Park Inn), továbbá még számos más alkotás. A háború előtti beépítettség a négyszeresére emelkedik.

Az egyesítés után sem történik túl sok változás, a közlekedési hálózatot átveszi a BVG, a berlini tömegközlekedési válallat. Majd 1999 után ismét visszahozzák a térre az onnan már felszámolt villamoshálózatot.

Jelen

A tér látképét jelenleg főleg a 70-es évek jellegtelen épületei adják, pont ezért nagyszabású tervet írtak ki az átépítésre, modernizálásra.

Közlekedés

Rendkívül fontos közlekedési csomópont. Többek között itt kezdődik/végződik három darab Bundesstraße, metró és S-Bahn. Ezen kívül 4 villamosvonal is érinti a teret. A távolsági közlekedésben is fontos szerepet tölt be, 3 RegionalExpress és egy RegionalBahn végállomása található , de még buszjáratok is áthaladnak itt.

Látnivalók

Rotes Rathaus, Fernsehturm (tévétorony), népszerű nevén a Telespargel ("tele-spárga") vagy Zahnstocher ("fogpiszkáló"), továbbá az Alexanderhaus, Berolinahaus, Berolina, az Urania-Világóra és a Brunnen der Völkerfreundschaft (Népek Barátsága Kút).